Sándor Erzsi: Szegény anyám, ha látnám

Valószínűleg sosem olvastam volna el ezt a könyvet, ha nem öröklöm meg édesapám e-book olvasójával együtt. Igazán kár lett volna!

Sándor Erzsi neve nem ismeretlen, hiszen színésznőként, majd később rádiósként is láthattuk, hallhattuk. A sorsfordító – és egyben a pályamódosításra kényszerítő – esemény az életében Tomi fia megszületése volt.
Valljuk be, érkezésével minden gyerek felforgatja egy család életét, a rengeteg öröm mellé sok gond is érkezik, hiszen attól kezdve minden másképpen működik. Mondjuk úgy, némi újratervezést igényel.

Sándor Erzsi könyve mindenképp érdemes az elolvasásra, ha ép gyereket nevelünk, akkor is.De mi van akkor, ha a gyermek vak, az anya pedig csak látszólag törékeny nő? Ha a nehézségeket kőkemény racionalizmussal és pikírt humorral próbálja legyűrni, és csak azért is szabad, önálló gyereket akar nevelni, akit nem hajlandó korlátozni, ugyanakkor ráérez arra is, hogy a saját, és a másik gyermeke életét sem áldozhatja fel mártírként azért, mert a sors kihívás elé állította?

Hogyan lehet túlélni és ép ésszel megélni azt, hogy be kell látnunk, a gyerekünk csak fényeket lát, és idővel – a tudomány jelenlegi állása szerint – ezt a csekély látását is el fogja veszíteni? Hogyan lehet elviselni, hogy fájdalmas vizsgálatok sorát kell kiállnia? Hogy lehet az altatásból ébredező gyermeknek elmondani, hogy a nagy reményekkel kecsegtető műtét balul sült el, és az egyik szemét végleg elveszítettük? Mennyire nehéz először elengedni a fővárosi forgatagban, hogy fehér botjával tapogatózva önállóan menjen suliba?

Sándor Erzsi ösztönös túlélési stratégiája az, hogy szembenéz a megváltoztathatatlannal (első lépés: bátran kimondja bárhol, hogy Tomi vak), de mégis dacol a sorssal. A lehető legteljesebb életet szeretné a fiának, így legyőzi a félelmeit, melyek arra ösztönöznék, hogy túlféltse. Így Tominak megadatik az önállóság: mászhat fára, járhat suliba a vakodás (Vakok Intézete – csak a család hívja így) évek után látók közé, sőt hegyet is mászhat Szicíliában…
Közben az anyja megpróbál megtérni, de rájön, nem ez teszi majd könnyebbé az útját. Később, rosszabb pillanatában fennhangon perlekedik az Istennel, ami persze röhögésbe fullad – mert ilyen anya mellett persze Tominak is van humorérzéke.

A kellően pikírt humor, a korlátok elfogadása, de végletekig kitolása a leginkább megragadó Sándor Erzsi életében, és ami erőt adhat mindazoknak, akik éppen valami nehézséggel küzdenek. Akkor is, ha egyébként ép, egészséges gyereket nevelnek.

Tomi már felnőtt, huszonéves, sikeres. Sorstársaihoz képest mindenképp teljesebb életet él, amit persze annak is köszönhet, hogy lényegesen jobb körülmények közül indult. Erről is szó esik a könyvben, ahogyan arról is, mennyire nem tolerálja a társadalom a másságot, milyen nehéz testi fogyatékossággal beilleszkedni az épek világába.

 

Kérlek, ha a cikket hasznosnak, érdekesnek találtad,
támogass azzal, hogy megosztod barátaiddal!
Köszönöm!

Szerző: Pünkösti Nóra


Szerző: Adminisztrator

Megosztom ezt a cikket