Légy férfi!

Ezt a mondatot, valószínűleg minden hímnemű hallotta már. Ha nem is pont így, de legelőször bizonyosan valamelyik szülőjétől. Mert egy igazi férfi nem sír, ha elesett. És egyáltalán, semmiért. Ne legyen érzelgős, de azért ha felnő, legyen magas az érzelmi intelligenciája (EQ).  Aztán később a nők is felszólítják rá egy döntéshelyzetben: légy férfi!

Nem érti, hogyan legyen udvarias férfi, sőt, egyáltalán FÉRFI, miközben a nő asztal alá issza a kocsmában, harsogva kérkedik vele, hogy nem tud főzni, kezdeményez a szerelemben, és olyan elvárásokat támaszt az ágyban, ami egy hivatásost is megszégyenít.

Neveltetésétől függően mindenki másra gondol, mit is jelent férfinak lenni.

Régen a férfi el tudta tartani a családját, ez volt az ő fő szerepe. Erős volt, határozott. Ő volt a családfő, a nő pedig gyengéd volt, biztosította az otthon melegét és nevelte a gyerekeket. Talán rémlik, már az ősközösség is így épült fel, a férfi vadászott, halászott, míg nő gyűjtögette a terméseket a többi nővel, és nevelgették a gyerekeket.

Gyakorlatilag némileg bonyolultabban, de a felállás maradt egészen a századfordulóig. Majd jött az emancipáció és felkavarta az állóvizet. Azóta aztán férfi legyen a talpán, aki tudja, mit is várnak el tőle. És leginkább mikor.

Nagyszerű vívmány, hogy a nők jogokat kaptak és tanulhattak. Azáltal, hogy munkát vállalhattak, nagyobb önrendelkezésre tettek szert. Kiléphetnek egy rosszul működő, megalázó kapcsolatból, képesek önmaguk eltartására. A munka mellett azonban kevesebb idejük jut a háztartásra, családra. Érthető, hogy fáradtan hazaesve nem tudnak a hagyományos szerepeknek megfelelni. Bár néhányan megpróbálják a dolgozó nő és a családanya szerepet is maximálisan teljesíteni, ez gyakorlatilag lehetetlen kihívás. Többet várnak el  a férfiaktól a háztartásban és a gyereknevelés terén is, hiszen nem tartatják el magukat.

Kívülről nézve ez akár idillinek is tűnhet, mert egyformán részt vállalunk mindenből, többet vagyunk mindketten a gyerekeinkkel, jobban magunkénak érezhetjük az otthonunkat, hiszen együtt csinosítjuk, tartjuk tisztán. Ugyanakkor persze valami sokkal lágyabb szerepet várunk el a férfitól. Legyen gyengéd velünk és a gyerekeinkkel, foglalkozzon a lelkünkkel, ne kapjon sikító frászt, ha meg kell fognia a porszívót és adott esetben mosogasson el, ha már mi megfőztük a vacsorát…

A szexuális forradalom hatására szerencsére már a nőknek is lehetnek szexuális igényeik, ők is élvezhetik a szexet, sőt, vágyhatnak minőségi együttlétekre, nem szükséges házastársi kötelességként megélniük a szeretkezést.

Férfi szemmel nézve az egészet, valahogy úgy fest, hogy keccsölhetsz Te reggeltől-estig, akkor sem tudod eltartani a családodat.  Lehet, hogy férfiakat megszégyenítően karrierista nőkkel tárgyalsz nap mint nap, velük szemben próbálod megvédeni az állásodat. Mikor hazaérsz, akkor vegyél részt még a háztartási munkákban, vagy viseld el, hogy nincs meleg kaja és meleg otthon, de megértően hallgasd meg – és ne adjál folyton okoskodó, kéretlen tanácsokat közben – hogyan szipolyoz ki a főnököm, miért vagyok frusztrált a holnapi értekezlettől. És foglalkozzál a gyerekekkel, menjél ki a játszótérre velük. Légy gyengéd, kedves, de tudd, hogy mit akarsz, ne legyél valami tutyi-mutyi, mindig ugró, mindig készséges, mert az is idegesítő. Este pedig, ha lefeküdtek a gyerekek, akkor légy a lepedők ördöge, egy igazi latin szerető. Ha nem megy, lecseréllek, mert megtehetem.

Csakhogy genetikailag nem így vagyunk összerakva.

A férfi szeretne „vadászni” és szeretné eltartani a családját. Legtöbbjük örül, hogy részt vehet a gyereknevelésben, imád a fiaival birkózni és rettentően élvezi a lánya „szerelmét”, de nem tud mit kezdeni a gyereknevelési problémák legtöbbjével. Szívesen elviszi a gyereket az iskolába, de képtelen olyan földi dolgokra odafigyelni, hogy a gyerek biztosan magával viszi-e az uzsit, a tornazsákot. Jó szívvel segít a feleségének a háztartásban, hogy neki könnyebb legyen, de fogalma sincs róla, hogyan kell szétválogatni a szennyest a mosáshoz, és nem érti, miért visít a felesége, ha összerakja a farmerokat a fehér pólókkal… mert ez nem az ő világa. Nem tudja, hogy mikor legyen gyengéd, és mikor kell férfiként viselkednie. Elborzasztja az, hogy a nők valamiféle hibridre vágynak, miközben ők maguk sem felelnek meg a nőideálnak.

Nem érti, hogyan legyen udvarias férfi, sőt, egyáltalán FÉRFI, miközben a nő asztal alá issza a kocsmában, harsogva kérkedik vele, hogy nem tud főzni, kezdeményez a szerelemben, és olyan elvárásokat támaszt az ágyban, ami egy hivatásost is megszégyenít. Ráadásul lehet, hogy nagyobb karriert fut be, mint ő és többet is keres. Szeretne hősnek látszani, de valljuk be elég nehéz ez úgy, ha naponta érzi, lecserélhető, kiváltható, mert egyedül is megáll a lábán a másik. Egyébként meg mi tartaná otthon? Az instant kaják, a fáradt feleség, az információ áramlattól frusztrált, hiperaktív gyerekek?

Valamit nagyon elszúrtunk.

Félreértés ne essék, nem azért ágálok, hogy egy nő ne tanulhasson, ne legyen szavazati joga és otthon üljön hajcsavarókkal, leböfizett pongyolában. De biztos, hogy nem jó irányba tartunk… és igen, az is, hogy férfinak lenni is legalább annyira nehéz, mint nőnek.

Kérlek, ha a cikket hasznosnak, érdekesnek találtad,
támogass azzal, hogy megosztod barátaiddal!
Köszönöm!

Szerző: Pünkösti Nóra
 

Kép: FreeDigitalPhotos.net


Szerző: Adminisztrator

Megosztom ezt a cikket